Tegnap este nem volt érkezésem írni, mert buliban voltam. Ez jó. Ami kevésbé jó, hogy a tegnapi és mai eső miatt, sem Dandenongba, sem a Great Ocean Roadra nem jutottam el.
Szombat reggel zuhogó esőre ébredtünk. Egy rövid ideig még jég is esett. Nem akartam elhinni. Ma olvastam a hírekben, hogy New South Wallesben hó esett. Itt most a naptár szerint nyár van, vagyis egy hét múlva kezdődik. Nem indultam el kirándulni, semmi értelmét nem láttam. Egy körül kezdtek szakadozni a felhők, de csak viccelődtek. Estére megint felhőszakadás volt. Tudom, unalmas vagyok, hogy az időjárásról írok, de ez van. Egyébként a helyi gazdák nagyon boldogok. Pont jókor jött az (nekik)áldás, így nem kell drága pénzért locsolniuk. Már tegnap este megegyeztünk Zsolttal, hogy nem megyünk kirándulni, mert esőt jósoltak vasárnapra is. Persze ma délutánra kisütütt a nap!
Szombaton, tegnap így vásárolni mentem. Véletlenül olvastam az újságban, hogy jótékonysági vásár van nem messze tőlünk. Fogtuk magunkat Henivel és elmentünk. Útközben véletlenül megtaláltuk a Paprika Huszár nevű magyar éttermet. Belesekedtünk, éppen nyitottak. Olyan külföldön működő magyar étterem feelingje van: festett tányér a falon, hordó a sarokban. DE nem vitték túlzásba a díszítést, kellemes volt.

A jótékonysági vásár valami közösségi házban volt. Beteg gyerekeknek gyűjtöttek. Én is hozzájárultam az ügyhöz, sikerült vennem egy-két szép dolgot. Két ruha, nadrág, szoknya, (tudom, hogy vannak akiket érdekelnek a részletek) mindez nagyon olcsón.
Délután egy diákunkkal, Adriennel találkoztam. Szakácsnak tanul egy TAFE iskolában, ami elég messze van a várostól. Ő takarít, a férje pedig építkezésen dolgozik. Elmentünk hozzájuk. Nagyon szép környéken egy kis családi házat bérelnek: három szoba, nappali, két fürdőszoba, mosókonyha. Szépen berendezkedtek. Sokat dolgoznak, de már érzik az eredményt. Egyelőre az iskolát kell kifizetni, ami nem olcsó. Az elején nehezen találtak munkát, voltak nehézségek, de megéri.
8-ra értem vissza a városba. Zsolttal beültünk egy bárba St Kildán bacardi-colat inni:) A hely retrós volt. A kandalló mellé sikerült leülni, tekintve, hogy eláztunk a kocsitól a bárig, jól esett. Innen mentünk egy magyar lány születésnapi bulijába. Fél társaság magyar volt a másik fele vegyes, barátok, munkatársak. Kicsit nehezen találtuk meg a címet, kb 5 percet bolyongtunk, és nem viccelek, bőrig áztam. A rum hál'Istennek melegen tartott, később pedig a wiskey segített. Jót mulattunk! A hely és alkalom szellemének megfelelően éjfél után előkerültek a magyar számok: nagy party mix. Kiderül, hogy mindenki ismer minden "gáz" magyar számot, ha nem otthon van. Lett nagy táncikálás, limbózás, lufi röplabda. Az egyik ausztrál srác még udvarolni is elkezdett, de megmondtam, hogy hétfőn elmegyek, ne strapálja magát. Háromra értem haza.
Ma reggel éreztem a tegnapi partyt, és a viharfelhők sem dobtak a hangulatomon. Nagy nehezen összeszedtem magam és délután 2 köröl elindultam utoljára csavarogni Melbourne-be. Bementem a Parlamentbe. Nyílt nap volt, szinte mindet meg lehetett nézni: az alsó- és felső ház üléstermeit, könyvtárat, .... Mindenhol ott voltak az itt dolgozók, és válaszolgattak a kérdésekre. A képviselőház (alsó) üléstermében egy jólöltözött idősebb úr beszélt Victoria állam választási rendszeréről néhány érdeklődőnek. Később a falon levő képekből kiderült, hogy az éppen működő ház elnöke. Elképzeltem a magyar parlament nyitott napját, ahol a ház elnöke, és az államtitkárok a betévedő japán turistáknak beszélnek a munkájukról vasárnap 9-től 4-ig. Elmennék!
A végén már éreztem, hogy nagyon el vagyok fáradva, fájnak a térdeim, nagyon sokat gyalogotam. (Mi lesz velem ezután? Azt terveztem otthon titokban, hogy lesz egy-két napom, amikor a tengerparton süttetem a hasam. Itt meg nyár helyett esik a hó.) Utolsó programként felmentem a Rialtóba. Ez a város második legmagasabb épülete a tetején kilátóval. Eddig halogattam, mert szép időre vártam, most megjött. Délutánra kisütött a nap, ragyogó kék lett az ég. Azt terveztem megvárom a sötétet és visszamegyek(a belépőjeggyel vissza lehet menni az nap mégegyszer ,10-ig nyitva vannak) megnézni a kivilágított várost, de túl fáradt voltam. Nyolc körül hazaindultam.
Beszéltem Orsival, akiknél Sydneyben fogok megszállni. Holnap 1-kor indul a gép, és fél háromra ott vagyok. Már mondta a hírt, hogy hideg van, de várnak. Sok mesélnivalójuk van.
Rossz lesz elmenni. Kezdtem megismerni a várost, érezni a ritmust, és annyi mindent nem láttam. Ezért nem szeretek turista lenni. Ahhoz elég az egy hét, hogy mikor elmegyek, fájjon.
Jó lenne itt élni. De majd ezt fogom érezni Sydneyben is, már tudom.